Szakács Gergő - József Attila - Bűn

[Refrén]
Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam
Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van
Hogy bűnös vagyok, nem vitás
De bármit gondolok, az én bűnöm valami más
Tán együgyű dolog

[1. verze]
Mint fösvény eltünt aranyát, e bűnt keresem én;
Elhagytam érte egy anyát, bár szivem nem kemény
És meg is lelem egy napon az erény hősein;
S hogy gyónjak, kávézni hivom meg ismerőseim
Elmondom: Öltem. Nem tudom kit, talán apám
Elnéztem, ahogy vére folyt egy alvadt éjszakán
Késsel szúrtam. Nem szinezem, hisz emberek vagyunk
S mint megdöföttek, hirtеlen majd mi is lerogyunk


[Refrén]
Zord bűnös vagyok, azt hiszem, dе jól érzem magam
Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van
Hogy bűnös vagyok, nem vitás
De bármit gondolok, az én bűnöm valami más
Tán együgyű dolog

[2. verze]
Elmondom. S várom (várni kell), ki fut, hogy dolga van;
Megnézem, ki tünődik el; ki retteg boldogan
És észreveszek valakit, ki szemmel, melegen
Jelez, csak ennyit: Vannak itt s te nem vagy idegen...
Ám lehet, bűnöm gyermekes és együgyű nagyon
Akkor a világ kicsi lesz s én játszani hagyom
Én istent nem hiszek s ha van, ne fáradjon velem;
Majd én föloldozom magam; ki él, segít nekem

[Refrén]
Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam
Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van
Hogy bűnös vagyok, nem vitás
De bármit gondolok, az én bűnöm valami más
Tán együgyű dolog