Szakács Gergő - Dolgom van

[1. verze]
Lehet hogy azt hiszed jófej vagyok
És azért íródnak meg mindig a dalok
Hogy könnyítsek rajtad, és lökjek egy nagyot
Hísz mindig azt a keresztet kapod
Amit én is hordok az adott sorban éppen
Így a hangulatod én pontosan értem
Érzem a bánatot, tudom hogy fáj
Felénk mindig elillan a kék madár
Pedig csak magamat próbálom mindig gyógyítani
Hogy maradjon némi gógyim
És ordítani tudjak a világra hogy "Elég már!"
Mikor a józan eszem jó magasan száll
Öl és közben függőjévé váltam
Az érzésnek hogy újra betaláltam
Így ha kezd álommá válni az élet
Kiradírozom a papíromon a sok szépet


[Refrén]
Mikor minden álmom szerte foszlik
Már ismerem a romos oldalam
Itt konfortosan mozgok
A sötét oldalon nekem dolgom van
Ha minden álmom szerte foszlik
Már ismerem a romos oldalam
Itt konfortosan mozgok
A sötét oldalon nekem dolgom van

[2. verze]
Mert rögtön elítélem magam, hogyha véletlen éppen jól vagyok
Rettegve suttogom az agynak, így nem születhetnek új dalok
Én lettem az a csávó, aki már gyerekként meghajolva járt
Aki felhőt hordott a hátán, és ernyő nélkül esőre állt
De ma már boldognak találom magam, a borús oldalon
És azon kapom a szemed sokszor
Hogy a mosolyt a számról olvasod
Mert ha az égszekerére lépek és onnan nézek visszaránk
Felfogom hogy milyen apró az élet és fülembe füttyöl a halandóság

[Refrén]
Mikor minden álmom szerte foszlik
Már ismerem a romos oldalam
Itt konfortosan mozgok
A sötét oldalon nekem dolgom van
Ha minden álmom szerte foszlik
Már ismerem a romos oldalam
Itt konfortosan mozgok
A sötét oldalon nekem dolgom van