Naturakwa - Napsütést a Polgárok Életébe!

Az évtized közepén járunk, és látod lassan
Hat éve történt és most is, mint akkor
Kapuzárási pánikot mikrofonokba kiáltok
Különös álmok

Felébredek jó pár ábrándból, miért keljek ki az ágyból,
Hogyha máshová lépnék, bevallanám, a
Sikátorok, régi utcák mégsem nekünk épültek
Erre akárhogy vágyok

Ez az utolsó nyári szünet, mi elkísér e tájon
Most már látom
De újra itt leszek ha levelek nőnek a fákon
Csak tudnám

Hol van az az idő, mivel
Tartozol nekem?
Ami végtelen
Elhagy hirtelen
Elveszek az időben míg
Más továbbhalad
Szívem itt ragad
Elképzelt nyarat
Játszik le szemeim előtt
Már a bor megárt
Kocsmánk rég bezárt
Otthon létezem
Múlttól részegen
Tartozol nekem
Ámítod eszem
Ahol nincs jelen
Nap süt minden szép lélekre

Közeleg az új emberöltő, felváltanak majd
Régi helyünket a városban egy pillanat alatt
Új arcok tarkítják míg a bár be nem zár
Rólam ez úgysem szól már

Félre ne értsd, tartozásod tudom nem rovod le
Haladni kell az időben, de menekülni
Vissza a szebb éveimbe csak hátra tekintve
Engem mindig pártol

Ez az utolsó nyári szünet, mi elkísér e tájon
Most már látom
De újra itt leszek ha levelek nőnek a fákon

Homályos emlékeimben minden polgár száján mosoly
Ki betette lábát e városba a szándéka komoly
Épületek felett a napsütés adja rá az okot
Válaszolj nekem

Hol van az az idő, mivel
Tartozol nekem?
Ami végtelen
Elhagy hirtelen
Elveszek az időben míg
Más továbbhalad
Szívem itt ragad
Elképzelt nyarat
Játszik le szemeim előtt
Már a bor megárt
Kocsmánk rég bezárt
Otthon létezem
Múlttól részegen
Tartozol nekem
Ámítod eszem
Ahol nincs jelen
Nap süt minden szép lélekre

A versek tán holnap már nem rólunk szólnak
Bár szép napok voltak, még egy újabb
Korszak bezár