Down For Whatever - Porszemek A Fényben

Verse I.:
Ha én lennék, aki bármit adhat és elvehet,
Ha én lennék, aki döntést hoz a sorsok felett.
Ha én lennék… én keresném az igazságot.
Ha én lennék… én büntetném a hazugságot.

Nézd meg, mivé lettünk,
leromboltuk, amit építettünk!
Mondd meg, kihez szóljak!
Már nincsen súlya az adott szónak?

Refrén:
A jövő kicsúszik az ujjaink közül,
A múlt hallgatag és végleg elrepül.
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek a fényben.

Verse II.:
Hideg csempén, csupasz talppal remegjük még a holnapot,
míg bomlott elmék, gőgös hangon hirdetik a haragot.
A régi szelek tépnek minket, de langyosan fúj, így nem zavar,-
már megedzette vékony bőrünk ezredévnyi szélvihar.

Refrén:
A jövő kicsúszik az ujjaink közül,
A múlt hallgatag és végleg elrepül.
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek!

Bridge:
Nem tudom, hogy kit követtem, a holnap kitartóan hátrált,
hajóm végül megfeneklett, mikor szeltem a jövő óceánját.
Jó pár vihar megtépázott, ha rossz vizeken áteveztem,
vitorláim eltakarnak, az idő zátonyán rekedtem…

Refrén:
A jövő kicsúszik az ujjaink közül,
A múlt hallgatag és végleg elrepül.

A jövő kicsúszik az ujjaink közül,
A múlt hallgatag és végleg elrepül.
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek a fényben!
A fényben!