Margaret Island - Engedd el

Szóltam, hogy majd kattanok,
Hogy nem sokáig bírom,
De azt hitted, hogy kifogytam a szavakból.

Én is addig tudok maradni,
Míg engeded, hogy dőljek,
De magamat sem hallom jól a hangodtól.

Nem az én hibám,
Én levegőt akartam,
És akkor fogyott el,
Mikor te itt voltál.

Ne ragaszd rám,
Úgyis elmosná a víz.
Te nem hallod, ha felveszem,
Én nem hallom, hogy hívsz.

Ne félj, ne félj,
Engedd el, ha fáj.
Ne félj, csak szólalj meg
Végre, ha baj van.

Ne félj, ne félj,
Ez így megy, ezzel jár.
Ne félj, akkor is üvölts,
Hogyha zaj van.

Én most kiállok az útra,
Ha gondolod, majd állj meg,
Nem kerülök meg semmit újra még egyszer.

Jól ment ez így együtt,
Hogy addig estünk el,
Amíg nem bírtunk már felállni sem jó kedvvel.

Csak nevess velem újra
Az összes apró hibánkon,
Lássam azt, hogy végre megint boldog vagy.

És én kiállok az útra,
Kerülj meg, ha szeretnél,
Kerülj meg, ha sírsz,
Állj meg, hogyha nevetnél.

Én ez vagyok,
Nézz meg.
Eltűnt a szememből a félelem,
Elmondok mindent, hogyha kérdezel.

Hagyd meg
A szélnek.
Azt akarom, hogy mindent fújjon el,
Vigyen el, vigyen el mindennel.