Úrfi - Pavlov

Fekete kútba köpöd a szíved
Dobod utána bánatod,
Mi rá az ok, hogy egész végig
Rossz sorban álltatok?

Állatok! Rázza ketrecét
Az ki fél
Hogy, milyen vastag rácsot kap
Az állat annyit ér

Majd kifér rajta
Szétfeszíti, hogy ha hajtja,
Hogy nem akar ki halni
Ő nem az a fajta

A bajba’ ne hazudd,
Hogy ez is még a része
A cirkusz addig működik
Amíg van ki nézze

Ha metszést keresnél,
Itt a közös üres halmaz,
Hogy mind kutyák vagyunk
Várjuk, hogy majd
Pavlov megjutalmaz

Szolgálunk majd kihűlt testünk
Gödörbe rántja
Mert mi nem emberek vagyunk
Csak a legjobb barátja

Nem emberek vagyunk
Mert mi nem emberek vagyunk…

És medicsér pár szóban
Majd a kutyaszorítóban
De hát letépték a füled,
Úgyhogy nem hallod, hogy “ Jól van!”

Úgyse látsz a haragtól
Úgyse hallasz semmit
Ezer éves bánatodon
Száz szép szó nem enyhít

Pláne, hogy csak eléd dobják,
Mint, ahogy a csontot
Emberé vagy állaté
Rég nem a te gondod

Míg magad sem tudod, hogy félsz vagy haragszol

Ha metszést keresnél,
Itt a közös üres halmaz,
Hogy mind kutyák vagyunk
Várjuk, hogy majd
Pavlov megjutalmaz

Szolgálunk majd kihűlt testünk
Gödörbe rántja
Mert mi nem emberek vagyunk
Csak a legjobb barátja

Ó kutya élet, milyen boldog!
Harapni kéne, ti miért csaholtok?
Harapni kéne, harapni kéne