Tetőtér - Pacsirta

Emlékszem gyermekként
Milyen volt alakja
Konyhában, serényen
A tésztát dagasztja
Törtfehér ujjain
A liszt, mint hódara
Süteményt formál, mint
Jó anya
Mosolygó két szeme
Hatalmas kék lepel
Nyújtja a tésztát és
Énekel

Hagyom, hogy könnyem hulljon papírra
Nem dalolsz többé már kis pacsirta
Szíved a dallam s lelked az ég
A Jóisten kertjében meglátlak még

Emlékszem gyermekként
Megannyi mesére,
Hogy táncolt a seprű
Szorgalmas kezébe
Repkedtek körötte
Vidáman dallamok
Fájó kis szívemre
Balzsamod
Porzottak hangjegyek
Miket a szél kever
Megtisztul Ég s Föld ha
Énekel

Hagyom, hogy könnyem hulljon papírra
Nem dalolsz többé már kis pacsirta
Szíved a dallam s lelked az ég
A Jóisten kertjében meglátlak még

Emlékszem gyermekként
Tanított ki vagyok,
Hogy bennem él tovább
Mindaz ki itt hagyott
Az Isten végtelen
Nyakláncán gyöngyszemek
Őseid formába
Öntenek
Ő nekik köszönd meg,
Hogy Te is létezel
Múlt nélkül, nincs jövőd
Énekel

Hagyom, hogy könnyem hulljon papírra
Nem dalolsz többé már kis pacsirta
Szíved a dallam s lelked az ég
A Jóisten kertjében meglátlak még

Emlékszem gyermekként
Nem tudtam, hol járok
Elvitt a templomba
S ajkán a zsoltárok
Úgy zengtek, mind aki
Hitetlen térdepel
Szívemben eztán csak
Kép leszel
Mennyei kórusban
Nincs rajtad rég teher
Isten és Ember is
Énekel

Hagyom, hogy könnyem hulljon papírra
Nem dalolsz többé már kis pacsirta
Szíved a dallam s lelked az ég
A Jóisten kertjében meglátlak még

Hol vagy most, merre jársz?
Távol a világtól
Kis dalos madaram
Bevallom, hiányzol
A sötét közeleg
S nincs, már mi itt tartson
Mézédes éneked
Többé már nem hallom

Emlékszem felnőttként
Utolsó szavára
Amivel otthagytam
Örökre magára
Fülemben hangja cseng:
Az ember miért megy el?
Hálából eztán’ majd
Unokád énekel