Aurevoir. - Édes, mint a só

Ez a dal egy kicsit közhelyes lesz, már most sajnálom,
Ha akarod, húzd le egy kör felessel, majd együtt számlázom.
De néha megesik, hogy a hangokat
Megfojtja a fejben a gondolat,
és a csöpögéstől sem kímélem magamat.
Mert a vállamon a csalódás,
Ez a rendezetlen adósság.

Ha egy cseppet közhelyes lesz, tényleg sajnálom,
Maratont futva egy közteressel jobbat kántálok.
Mert ez a dal csak egy félédes bor,
Egy csavaros kupakos negyedes,
Lehet, néha fáj, lehet a fejedbe rúg,
De legalább durván egyenes.
És fontos a láthatóság,
Ha a nyakadon a hatóság.

Ez az, amihez nem kell pecsét,
Ez az, amit ÁFA nélkül is számolhatsz,
Ez az, amihez nem kell végzettség,
Ez vagy te és én a legvégén.

Látod, egy kissé közhelyes lett, komolyan sajnálom,
Mint a zsebemben lapuló tízezrest, amit mindig felváltok.
De ez a dal csak egy mirelit tészta,
Nyújtom, ameddig lehet,
Érzed, másnap már az íze más,
De jól esik minden szelet, mert

Ez az, amihez nem kell pecsét,
Ez az, amit ÁFA nélkül is számolhatsz,
Ez az, amihez nem kell végzettség,
Ez vagy te és én a legvégén.
Ez az, amihez nem kell pecsét,
Ez az, amit ÁFA nélkül is számolhatsz,
Ez az, amihez nem kell végzettség,
Ez vagy te és én a legvégén.