Veréb Tamás, Ember Márk, Fehér Tibor - Türelem (közr. Ember Márk, Fehér Tibor)

JENŐ
bármit mondanak, felteszem rá az életem
mert szeretem
félek megismerni nem lehet
jelei nekem rejtjelek

ahogy lép, ahogy néz, ahogy él, csak bámulom
és hazudom,
hogy a keze rajtam átsimít
nagyon jó, aztán fáj kicsit

a majd az mért csak majd
a most még meddig tart?

mást nem akarok, célt értem
itt vagyok, hát mért kéne várnom?
nézd, szívem olyan békétlen
mégis valami így szól benn:
csak türelem
csak türelem
a szerelem
majd úgyis átfűt, ha fázom
azt üzeni a hold is fenn,
hogy a hajnali fény közel
hát türelem!

RICHÁRD
hát ez új, jön egy lány, rabul ejt
és megfordul a föld
kell egy másodpercnyi csönd,
arra, hogy átéljem,
jó ez a borzongás
esküszöm, úgy érzem,
mától az élet más

ÖDÖN
vele alszom és ébredek rég,
de tart-e még
a kötelék?
remélem, cserébe a könnyekért
én is óvhatom sziklaként

JENŐ
van-e remény

ÖDÖN
vár-e még?

RICHÁRD
micsoda lány

ÖDÖN
én várom rég

JENŐ
a láng ég

RICHÁRD
máshogy lesz már
új élet vár talán

JENŐ
szíve mért nem enyém?

ÖDÖN
szemeiben a csillagaim

JENŐ
de nem kell más

HÁRMAN
hát türelem
mást nem akarok, célt értem
itt vagyok, hát mért kéne várnom?
nézd, szívem olyan békétlen
mégis valami így szól benn:
csak türelem

JENŐ
csak türelem
a szerelem eljön
csak várjam ki ügyesen
ezt fel nem adnám semmiért!

HÁRMAN
mást nem akarok, célt értem
itt vagyok, hát mért kéne várnom?
nézd, szívem olyan békétlen
mégis valami így szól benn:
csak türelem

mást nem akarok, célt értem
itt vagyok, hát mért kéne várnom?
nézd, szívem olyan békétlen
mégis valami így szól benn:
csak türelem