Shephard - Tűröm

Függöny, nehéz a légzés, a pulzusom kétszázon túl,
én látom a távolban a kocka most épp átfordul.
Lehet úgy tűnik fél lángon égek, de attól még étvágyam full,
bár remeg a szék lába, de ne nézz hátra, még a téglára súlyt
tegyél rá csak! Az évszázad furcsa, hogy nem tudod miért lázadsz durva,
de az egész vázlat kulcsa, hogy később a fél házad tudja.
Így végül egy szép válaszútra kerülsz rá, ami szétválaszt úgy a
témától, hogy lecsúszol némán a kígyólétrán alulra.
Túlfejlett szégyenkultúra, ím lám az ember,
inkább lemondana minden jóról mint, hogy a vicc tárgya legyen.
Így kerülvén egyensúlyba, toljad konformistán a szelet,
besúgások gyümölcse, vizsgálj mert vizsgálva leszel.
Diktáld mit kell, hogy tegyek, hogy a sormintába menjek,
vagy tisztán maradjak csak így instant, mert az nyilvány patthelyzet.
Ha csak birkákat számolnának már a bírálat helyett,
úgy lenne szimplább az eset, bár nem tudom mit várnak ezek.

De addig tűröm...
Addig is, addig is, addig is tűröm...
Tűröm, mert nekem is tűrve lett!
Tűröm amit tűrnöm kell, Ő mennyit tűrt nekem el,
a függöny leszakadt már és itt vagyok mellette.
Leszakadt a kárpit és látjuk Őt már
Leszakadt a kárpit!

Fel a fejjel, tűrj amíg kell! Tele az akarsz, merre a mersz
Mondd amit takarsz, mondd amit nem! A seb amit vakarsz, a seb ami kell,
mi ez a csel, nem csalhat el, a világunknak több mint fele vaker,
túl sok a rejtély, de nyílik a szekrény, meglátom melyik keresztem veszem ma fel.
Fizetés nincs, tizedem a válság. H*ó végén fizetem a számlát,
mit jelent a másság, kiteszem a számra a szívemet, hadd lássák,
hogy mindenemen átjár! Kiveszett a gátlás a csontjaimból, hihetetlen áldás,
az igazi barátságot mutatta meg, mert fizetett a bárány, nem hiszed el, na várjál...
Ezért én meg függök mint egy függöny, de nem üzlet az egész,
mert én nyitottan beszélek nincsen fügefalevél.
Nekem azt mondták, hogy űzzed ezért küzd ez a legény,
ha kell én is leszek, mint Dániel, tűzben edzett lény!
Duplafenekű a mérce, az emberi tövényszerűséged körhintatan,
ha megtörik, tört fény lesz csupán akkor, mert önmagunkkal állunk szörnyű hadban.
Kegyelmen állunk, nem törvény alatt, ezért nem ébredek föl riadtan
De, hogy nem látjuk az arcát színről a színre az miattunk van és nem Ő miatta.

De addig tűröm...
Addig is, addig is, addig is tűröm...
Tűröm, mert nekem is tűrve lett!
Tűröm amit tűrnöm kell, Ő mennyit tűrt nekem el,
a függöny leszakadt már és itt vagyok mellette.
Leszakadt a kárpit és látjuk Őt már
Leszakadt a kárpit!