Perrin - Álomnapló

Ma nem veszem fel a telefont
mert újra ébren álmodom
ahogy egy képen távozom
nézte az égbolt

az élet néha jó, pont nem alszom
és égre szállok, vándorűrhajó
a landolásnál nem vigyázok
nincs utolsó szó, nincsen szél se hó
csak fények, és nem látom a végét

hacsak egyszer engednéd
én elvinnélek
élek, remélek
de mindig nagy lángon égek ha élek csak ne lennék már ennyire kész
ha nem hat rám a józan ész

mert kérte, és miért ne
menjek ki az őszi szélbe
a fényre, hogy érezzem az illatát
minden egyes pillanatát

arra ébredek, hogy most az egyszer jól csinálom
felkeltelek és ... a valóságon
de nem féltelek, mert nem létezem
ez csak egy álom
és nem látom a végét

ha egyszer kérdeznéd, hogy mitől fáj a szívem
én úgysem engedném
és elvinnélek

élek, remélek
de mindig nagy lángon égek ha élek csak ne lennék már ennyire kész
ha nem hat rám a józan ész

mert kérte, és miért ne
menjek ki az őszi szélbe
a fényre, hogy érezzem az illatát
minden egyes pillanatát

élek, remélek
de mindig nagy lángon égek ha élek csak ne lennék már ennyire kész
ha nem hat rám a józan ész

mert kérte, és miért ne
menjek ki az őszi szélbe
a fényre, hogy érezzem az illatát
minden egyes pillanatát