Down For Whatever - Mögötted állok

Verse I.:
“Sajnálom, hogy nem jókor nevetek,
hogy gyakran csak a semmibe révedek.
A saját fejembe rejtem önmagam,
és azt mondom, hogy minden rendben van.”

Ismerem már minden titkodat, a magaddal vívott gigászi harcokat.
Láttam már, hogy földre rogytál, majd újra felálltál.

Refrén:
Én cipelném helyetted a terheid.
Letörölném, míg élek, a könnyeid.
Ahol jársz, oda nincsenek utak,
de mögötted állok, örökké tartalak.

A csönd mélyén hallom a hangodat.
A tükör mögött látom az arcodat.
Ott élsz bent minden sejtemben,
ugyanaz a vér folyik bennem.

Verse II.:
“Sajnálom, ez most nem én vagyok,
összefolynak az éjek, a nappalok.
Elhagytam a saját árnyékom,
de szép lassan ezt is megszokom.”

Ha az élet másfelé terel, ha nő az űr és én pont nem érlek el,
tudnod kell: mögötted állok néhány centivel.

Verse III.:
“Én a fákkal vagyok hasonló: egyhelyben álló.
Tomboló viharban rendületlenül,
de nem látják, mi kínoz belül.”

Refrén:
Cipelném helyetted a terheid.
Letörölném, míg élek, a könnyeid.
Ahol jársz, oda nincsenek utak,
de mögötted állok, örökké tartalak.

Ha tudnám, hidd el, hogy megtenném:
a bánatod én magamba temetném.
De a felhők gyűlnek felettem,
félek, menekülésre születtem.