Pápai Joci - Barokk (ft. Majka)

Mi az ára ennek a világnak, bűnös lettem már én,
Nincs bocsánat, ma megöl a bánat,
Mit mások nem látnak, de azt látja az ég.

Küldj hát esőt, a szív szomjazik, száritsd hát fel a könnyeim,
A mélybe lehúz, s nem vagy itt, elfogy az út, óóó segíts.

Nem lépek hátra, vágyom az imára, mindig hittél bennem.
Nem maradt másom ezen a világon, csak is egy álom, újjászülethetnék.

Küldj hát esőt, a szív szomjazik, száritsd hát fel a könnyeim,
A mélybe lehúz, s nem vagy itt, elfogy az út, óóó segíts.

Azt súgja a lelkem, hogy bírni kell, még csak egy hajszál választ el,
És itt a vége, aztán minden rendben.

Minden más, ami eddig megvolt, amit eddig tettem, majd újra gondolom,
Egy másik, ugyanilyen életemben.

Nézd meg a múltat, sokat javultam, sokszor elbuktam, de mindig tudtam,
De mindig a szabály, nem szabad ártani senkinek.

Mert az élet majd ezerszer visszaadja, hogy ha szar ember vagyok,
Nyakamra lépnek a fentiek.

Próbáltam olyan lenni, mint ők, próbáltam olyan lenni, mint Te,
Próbálok olyan lenni, mint más, csak ez nem egyszerű, nem tudom, érted-e?
Ez a vége mindig ugyanaz a dalnak a soraim életre kelnek,
aztán meghalnak.

De figyelj rám, mert ha tetszik a nemekből,
a harcból mindig győztesen kerül ki az én fajtám.
És ha egyszer dobom a tollat és úgy kelek holnap,
Hogy elég volt nekem ennyi, most már jöjjön más a mailen,
Fogsz majd rám emlékezni, megérte az a rengeteg tűzgyújtás.

Küldj most esőt, szükség van rá, mosd le a bűnt, úgy várom már.
Szárítsd hát fel könnyeim, a mélybe lehúz, de Te nem vagy itt.
Küldj most esőt, szükség van rá, mosd le a bűnt, úgy várom már.
Szárítsd hát fel könnyeim, a mélybe lehúz, de Te nem vagy itt.