Edda Művek - Csak veled

Sorsszerű vagy véletlen,
hogy ott voltam a közelben,
és épp nagy volt a szívemben a bánat.

Azt gondoltam miért ne,
érhetne ma szerencse,
hozzád léptem és elmondtam hogy baj van.

Lehet hogy meg se hallgatod a bánatom,
Lehet hogy meg se érted miről szól a dalom.

A boldogságra vágytam,
De jó, hogy megtaláltam,
De jó hogy te is megvagy énnekem.
Nem kell többet várnom,
A magányt úgy utálom,
A napfény kell és most már csak veled!

Elmondom az életem,
hogy nem megy minden fényesen,
hogy harcban állok az egész világgal.

Mert mindenki csak teker,
a részletekre nem figyel,
és elfelejti hogy minek is élünk.

Lehet hogy meg se hallgatod a bánatom,
Lehet hogy meg se érted miről szól a dalom.

A boldogságra vágytam,
De jó, hogy megtaláltam,
De jó hogy te is megvagy énnekem.
Nem kell többet várnom,
A magányt úgy utálom,
A napfény kell és most már csak veled!

óóóó, óóóó, óóóó.
óóóó, óóóó, óóóó.

(solo)

A boldogságra vágytam,
De jó, hogy megtaláltam,
De jó hogy te is megvagy énnekem.
Nem kell többet várnom,
A magányt úgy utálom,
A napfény kell és most már csak veled!

óóóó, óóóó, óóóó.
óóóó, óóóó, óóóó.