Lugosi Dani - Szívballada (ft. Takács Vilkó)

Játszótéren sok kis barát
Homokoznak, pörög a lapát.
Kézen fog egy lány egy fiút
Gondol szépet, jót és hiút.

Ássunk árkot épp ide ni
Gyere mélyíteni!
Ásnak, meg is nézik föntről
Szív alak lett a körből.

Kisfiú most térde rogyva
Szerelmet vall, de választottja
Otthagyta, elillan mára
És mással mászik fára.
Megszakad a fiú szíve
Pont a közepibe
Elrohan, be az erdőbe
Lehet, hogy örökre.

Ne várj már rám
Te bántottál
Még egyszer
Nem érhetsz el
Elhagytál
Ez így most fáj
Még egyszer
Nem lesz már.

Erdő szellem kérlek
Ne bánthasson méreg
Zárd szívem kis üvegbe
Ne dobbanjon szerelemre!

Ezt akarod? Ezt kívánod?
Hát jó! Megcsinálom!
Most menj vissza játszani
Senki sem fog tudni bántani.

Visszatér a fiú a térre
A lány ott várja – hát hol voltál te?
Elmentem, nem kellettem
Mással másztál fára helyettem.
Felmásztam, hogy meggyet szedjek
Megmutatni, hogy így szeretlek.
A fiú ére lüktet, halljad
ellenáll a szívkamra.
Nem lehetek már a tied
Nem dobban már kicsiny szívem!
Meghalok ha elrepedek.
Csókolóznak és itt a vége
Elpattan az üveg széle.

Ne várj már rám
Te bántottál
Még egyszer
Nem érhetsz el
Elhagytál
Ez így most fáj
Még egyszer
Nem lesz már.