Burai Krisztián - Átkozott szerelem (ft. Nemazalány, Sofi)

Egy szó is elválaszthat tőled
Ne kérdés legyen a válasz
Én rájövök vagy megtörök
Ez már örök

Szótlan vagy, de mindent értek
Ne csalj meg, ne hazudozz, kérlek
Ha megteszed, már nem leszek
Nem féltelek

Én látom, mit rejteget a múlt
Hogy mit rejt el a múlt
Csak álruhába bújsz
S hogy mért így alakult
Ami volt, volt, már elmúlt
Csak lásd be, hogy nem jó egyedül
Hogy nem jó, amikor a magány neked hegedül

Ez az átkozott, csúf szerelem
Sebeket hagy a bús szívemen
Szóval próbálkozz, úgysem fogsz bírni velem
Túl rég darabokba’ vagyok
Megígérted, hogy összerakod
Majd a vérző szívem, mi oly rég jégbe fagyott

Ha engem folyton számonkérsz
Ha számonkérsz
Egyre messzebb mész
Így mindig visszalépsz

Ábrándoznak megtört szívek
S talán partra sodor az élet
S van még remény
Jól végződhet az én mesém

Vágod most már minden titkom
Lelkem csak nálad van itthon
Mondd, hogy lehet, hogy jó veled
Már értelek

Én látom, mit rejteget a múlt
Hogy mit rejt el a múlt
Csak álruhába bújsz
S hogy mért így alakult
Ami volt, volt, már elmúlt
Csak lásd be, hogy nem jó egyedül
Hogy nem jó, amikor a magány neked hegedül

Ez az átkozott, csúf szerelem
Sebeket hagy a bús szívemen
Szóval próbálkozz, úgysem fogsz bírni velem
Túl rég darabokba’ vagyok
Megígérted, hogy összerakod
Majd a vérző szívem, mi oly rég jégbe fagyott

Néha szorítod a szívemet, és legbelül
Széttép, nem véd már rég
Csak a szomorúság pihen
A megfáradt lelkemen

Sose láttál a fejembe
Mondd, hogy mért lenne most máshogy
Más emberek vagyunk, tönkremegyünk
Legyen bárhogy, ha mi együtt maradunk

Ez az átkozott, csúf szerelem
Sebeket hagy a bús szívemen
Szóval próbálkozz, úgysem fogsz bírni velem
Túl rég darabokba’ vagyok
Megígérted, hogy összerakod
Majd a vérző szívem, mi oly rég jégbe fagyott

Ha engem folyton számonkérsz
Ha számonkérsz
Egyre messzebb mész
Így mindig visszalépsz