Trampúr - Jean et tête me

Szakaszosan futva lementek a fények
Magányos az utca, magányos az élet

Furcsa zenék szólnak, zeng a táska mélye
Hallgasd csak nyugodtan, ha tetszik miért ne?

A túlpartra JBL rádión jó lenne vinni már
A szerelmet vitte át, át a kattogós minimál

Skorpiók repülnek, fent szállnak az égen
Hogyha én szerettem akkor te, te miért nem?

És égszínkék JBL hangszórón visz át a túlpartra na jól van
Én tudtam, hogy téged fog az élet szétcsapni
Látod mégse szóltam

Kiszakadt a külső, fém mélyed a húsba
Kifordul a belső ahogy összezúzta

Ezt a kedves embert, az a kedves ember
Lelassul a föld is, a szív már nem ver

És égszínkék JBL hangszórón visz át a túlpartra na jól van
Én tudtam, hogy téged fog az élet szétcsapni
Látod mégse szóltam
Csak viszlek tovább

Ez az eleve megálmodott élet
Ami nekünk maradt már tényleg
Közelében sincsen annak amilyennek álmodva kérted
És nincsen semmi, ami maradhatna nekünk
Hogy mások lettünk, ezek maradunk ezek leszünk
Amíg magadon keresztül próbálod értelmezni a világot
Sohasem fogod megérteni. Kérek neked egy másik életet. Látod
A felső polcon keresgéltem
Amíg magamat választottam,
Persze régen a homokban hevert
Minden, ami választható. Most van a pillanat
Amikor az összes ordítást megtöri a csendem
Amit hallgatnék, ha hagynád. Most fű alatt
A homlokunk résein szivárog ki
Az élni akarás itt mindenkiből. És a padlón elterül
Mindenki halott körülöttünk,
Halottak, de csak legbelül