Anna & the Barbies - Adj Király Katonát!

Van úgy, hogy feladnám,
a mezemet leadnám,
az ágyamat bevetném,
a ruháim kimosnám.
Aztán csak battyognék,
végig a főúton,
egészen egyedül,
végig a körúton.
Valahol reggelig,
a város szélén,
magamban táncolnék,
egy penge élén.
Nézne az élet csak,
kedvesen, míg én,
játszanék vele,
ki nevet a végént.

De mi lesz majd,
ha megáll a perc?
Az a pár száz hertz,
ahol volt egy kis rezgés?
Leszek-e én,
és leszel-e te?
A semmi közepében,
lesz újrakezdés?

Van úgy, hogy feladnám,
a mezemet leadnám,
az ágyamat bevetném,
a ruháim kimosnám.
Aztán csak battyognék,
végig a főúton,
csillagok között, én,
végig a Tejúton.

Írnék Istennek,
egy szerelmeslevelet,
megköszönném neki mind,
ami lehetett.
Ha sokat adott,
és azt is, ha keveset,
mind, aki rajtam,
vagy velem nevetett.

Adj Király most
katonát,
koldusoknak
vacsorát!
Világtalannak
szemeket,
hogy megtalálja,
amit keresett!

Akkor én most
nekifutok.
Repülni fogok,
vagy lezuhanok.
Hogy mi volt a terv,
még ma megtudom!

Jó, akkor én most
nekifutok!
A nagy szikla széléről
elrugaszkodok!
Vagy, hogyha félnék,
csak megfordulok,
és hazafutok,
csak hazafutok!