Mehringer - Színház

Tudod, az élet az mindig csak megy tovább
mi meg tönkremegyünk, de úgy igazán
és koccintunk rá, Isten teraszán
a hibákon nevetve vág majd pofán, hogy

viccnek is rossz volt, de nincsen tovább
csak színészek voltunk, kik túljátszották,
hogy a bíróság odafent majd úgy lenulláz,
és kezdődhet újra az őrült színház

túl világos minden, mit nem értettem
vissza szólnék, hogy tudjátok eltévedtem
felhívnálak lentről, hogy megkérdezzem
de az idő az olyan kíméletlen
e világon csak albérletben
ott térerő nincs, így hát értelmetlen
majd elmesélem, ha megérkeztem
és hátra is dőlhetsz majd,
elégedetten

kisírt szemekkel, félrészegen
egymás nélkül az egész értéktelen
búcsú nélkül köszönsz, viszlát
tudod a halál, csak az élőknek fájt

egy rossz vicc az egész, és nincs is tovább
nem körjárat ez, most végállomás
túl az óperencián
kik leszállnak itt, majd várnak rám

túl sokat akarunk, de felesleges
ígéretet nem temetnek veled
a sírunkba lefekszünk csendesen
az idő az nem kímél minket sem
a fényben oly sokszor kényelmetlen
de távozni olyan ízléstelen
rátok nézek féltékenyen
miért vagyok még mindig,
elégedetlen?

túl világos minden, mit nem értettem
visszaszólnék, hogy tudjátok eltévedtem
felhívnálak lentről, hogy megkérdezzem
de az idő az olyan kíméletlen
a túlvilágon most albérletben
az idő az nem kímélt minket sem
ha odaérünk majd elmesélem,
hogy miért nem halhatunk meg
elégedetten…