Audiopoeta - Csontok a szekrényből

Sok évig azt simán fel sem fogtam,
hogy mit tesz, hogy nem kívánt gyermek voltam.
És csak amiatt vettem valamit zokon,
mert nem volt az életemben elég anyai pofon.
Egy normális polgári családból
jövök, ahol rettegni kellett apától,
Ahol nem mindenki, mindent csak alád tol,
és semmi sem megy csak úgy magától.
És most itt állok felnőttként,
megtörtént, ami megtörtént.
Gyógyítgatom a megtörtént Én-t,
ellövöm az utolsó egy töltényt.
csupán.Csupán szétzilált a harag,
ezek, ezek pusztába kkiáltott szavak.
Szívem zár ökölbe, lelkem izomlázzal,
ívelek körbe-körbe, mint kóbor vitorláshal.

El kell mennem kár, mert nincs bennem már,
de jól tudom, hogy a szó el nem száll.
Nem emlékszem hova lett a sötétben,
pedig vele kovalens a kötésem.

El kell mennem kár, mert nincs bennem már,
de jól tudom, hogy a szó el nem száll.
Nem emlékszem hova lett a sötétben,
pedig vele kovalens a kötésem.

Elfogadom, hogy a farkastörvény nyer,
megtanultam sebezni vaktölténnyel.
Nem veszekszem többet a teremtővel,
megtanultam veszteni emelt fővel.
Elhagytam a valóságot kár érte de,
megtanultam, hogy nincsen hozzá háttérzene.
De mégis az egészet áttáncoltam,
a könnyem a pácom a pad-thai szószban.
Én többet láttam már,
Mint amennyit akartam rég
Több ez a vágyaknál,
most mégse maradhatnék.
Az emlékeimnek már a zene is fogja,
remélem talán majd a fiam szeretni fogja.
Azt várod tőlem, hogy jópofa legyek,
de annyi életkedvem van, mint holdon a legyek.
Szép ez a ház, nyitok új ablakot,
mert én már nem a múltam vagyok.

El kell mennem kár, mert nincs bennem már,
de jól tudom, hogy a szó el nem száll.
Nem emlékszem hova lett a sötétben,
pedig vele kovalens a kötésem.

El kell mennem kár, mert nincs bennem már,
de jól tudom, hogy a szó el nem száll.
Nem emlékszem hova lett a sötétben,
pedig vele kovalens a kötésem.

Csak bámulok a tükörbe és nem értem,
hogy hogy lehet, hogy ennyi mindent benéztem.
Legazdagodtam az eredményekből én,
az elkallódott tehetségek földjén.
Engem elrejt a holdfény, de a titkaimban megtalálsz,
a függőségre volt vény, mert felnevelt a mcdonalds.
Csak mosolygok, de közben belül elrohadok,
a pia hoz ki belőlem indulatot.
Lehet hogy ez az élet csak titkon úgy véd,
hogyha befutnék akkor én is kifordulnék.
Pedig olyan király akivé most lettem,
kívülről, de belül foszlik a holttestem.
A jelenkor remek énképe,
hogy egy szar vicc rakott a térképre
Pedig a hegyeknek is van mélysége,
de egy szomorú bohócnak sosincs szép vége.

El kell mennem kár, mert nincs bennem már,
de jól tudom, hogy a szó el nem száll.
Nem emlékszem hova lett a sötétben,
Pedig vele kovalens a kötésem.

El kell mennem kár, mert nincs bennem már,
de jól tudom, hogy a szó el nem száll.
Nem emlékszem hova lett a sötétben,
Pedig vele kovalens a kötésem.

Én többet láttam már,
Mint amennyit akartam rég,
elúszik a láthatár
és én mégse maradhatnék.

Én többet láttam már,
Mint amennyit akartam rég,
tudom az én problémám,
persze nem akkora, mint a tiéd.