cserihanna - Fordulok kettőt

A perc röpke tengelyén kering ez az élet,
konkrétat alkotunk, egy percét a létnek.
Várunk vele, amíg megfogalmazódik,
két távoli gondolat, hogy összekapcsolódik.

Álmos és azt kívánja bár átaludhatná,
így tehetné saját magát ártalmatlanabbá,
de ébren vagyunk, és ez másra is kiterjedt.
Az éberség mára már kőkeményre dermedt.

Most kiürült valami, ami meg volt töltve régen,
és idő kell ahhoz, hogy itt bárki körbenézzen.
És elhidegül, ami melegséget ad
de e melegségre vágyás, mi mindent helyreszab.

És elhiszem, hogy ez a világvége és holnap minden megszűnik,
és felkelek, elhúzom a függönyt, és a nap újra feltűnik,
és újra nehéz magamnak is elmesélni,
hogy milyen szabálytalan a változásban élni.

Fordulok kettőt, és a születés hirtelenjében gyászra vált,
és meglepő izgatottsággal vizslatom e trükkös álhalált,
mert nem létezik, hogy e világot kinyírjuk
Csak erőnk legyen, hogy az időt most kibírjuk.

Most kiürült valami, ami meg volt töltve régen,
és idő kell ahhoz is, hogy itt bárki körbenézzen
és elhidegül, ami melegséget ad,
de e melegségre vágyás mindent helyreszab.