Nagy Babett - Senki nem felel

Siettünkben nem volt
Már időnk hátranézni,
Kéz a kézben elhittük,
Hogy visszatérhetünk.
Végtelen mező volt, kiszáradt a föld,
Régi séták ösvényein kihajtott a csönd.

Ülünk egymás mellett, csak te és én,
Körülnézünk, semmi sincs a megszokott helyén.
Tükrünk lett az ég, amikor felhőbe borult,
Jó lenne azt hinni, hogy ez nem csak rajtunk múlt.

Ó-ó, senki nem felel,
Ki mondhatná el,
Hová tartunk,
És hol rontottuk el?

Betört ablakok közt visszhangzó vitánk
Napfénybe karcolja bele millió szilánk.
Érzem, hogy már nem elég hozzá az életem,
Hogy beengedjem azt is, aki nem kérné sosem.

A képeket dobozba, és a dobozt ágy alá,
Ott lesz, hogyha szeretnénk még emlékezni rá.
Én nem tudom, hogy mi jön majd, de te sem tudhatod,
És azt sem, hogy ez legbelül milyen nyomot hagyott.

Ó-ó, senki nem felel,
Ki mondhatná el,
Hová tartunk,
És hol rontottuk el?

Ó-ó, lenémult a múlt,
A jövő sem felel,
Hogy felé tartunk,
Vagy épp most múlik el.

Ó-ó, senki nem felel,
Ki mondhatná el,
Hová tartunk,
És hol rontottuk el?

Egy lépés előre, és rögtön hátra egy,
Félünk, hogy majd semmi sem a jó irányba megy.
Mentjük, ami menthető, hogy hátha itt marad
Néhány dolog abból, ami tényleg fontosabb.