Punnany Massif - Te vagyok én

Van ez az egy darab pontocska itt a nagy mezőben,
Körötte tornyosulnak pajkos pixel hadak.
De csak ez az egy kis pont van itt, amihez viszonyítok,
Nélküle nekem a tájékozódásom is nagy falat.

Az az egy hello, ami jókor jól jön felém,
Ami gatyába ráz, hogy kellek valakinek még,
Csak a figyelem, mire szomjazik a föld - nem nehéz kör,
Te figyelsz, én figyelek rád, a lelkem megért.

Az az emlék, mit kiloptam, azért, hogy el ne veszítsem,
Ami fontos volt, ezért magamba rejtettem.
De ha egyedül vagyok és szomorú, ő velem itt van,
Ez a szép emlék ad a földön helyet nekem, s neked.

Mert te vagyok én.
Mert te vagyok én.

Amit szeretek benned, pont az, amitől félek.
Éppen ugyanúgy vagyok mert te (te) benned élek (Te benned én)
Mivel boldogítasz, az is dühített rajtad:
Mert mindez bizony én vagyok,
De te (te) magadon hagytad! (Te vagyok én)

Ahogy lelátok az ablakból és nézem, ahogy vagytok,
Oly sokféle ember, sokszínű, sokfajta nép.
Köszönöm alássan, hogy nekem itt helyet hagytok,
Jól szolgál a szerencsém, hisz látod élek még.

Feltűnt egy szép napon, hogy a fiatalság rég volt,
Nemrég még játszottam egyedül bárhol, bármit, bármikor.
Az élet rendje az elmúlás, velem sem lesz majd máshogy,
De ha kíváncsi vagy rám, én még mindig itt vagyok.

Talán egyszer egy más testből hallom ezt a dalt szemből,
Nem fogom tudni, ki volt az az ember, ki volt aki írt?
Hogy mit követett el, mire gondolt, tán horkolt?
Hogy volt-e olyan, amiben rendületlen hitt?

Üzenném magamnak, míg végleg el nem felejtem,
Ez a sok kis pont, érzés, egytől egyig én vagyok.
Már tudom, hogy:
Minden megvan mindenkor benned és bennem,
Ha mennem kell, hát megyek, hisz te is én vagyok.

Mert te vagyok én

Amit szeretek benned pont az, amitől félek,
Éppen ugyanúgy vagyok, mert te (te) benned élek. (Te benned én)
Mivel boldogítasz, az is dühített rajtad:
Mert mindez bizony én vagyok,
de te (te) magadon hagytad! (Mert te vagyok én)

Amit szeretek benned pont az, amitől félek, (te vagyok én)
Éppen ugyanúgy vagyok, mert te (te) benned élek.
Amivel boldogítasz, az is dühített rajtad:
Mert mindez bizony én vagyok,
de te (te) magadon hagytad! (Mert te vagyok én)