BIBA - Tükröm

Anyám azt mondta,
Szintlépés van a romlásban
Feladna mindent értem, de nem követ már a bomlásban
Cipellek a vállamon, én így gyászollak el
Még itt vagy, de valójában már nem létezel!

Sokan vagyunk és színlelünk mindannyian
A felszín alatt mind csak lebzselünk az árnyékban.
Te voltál a tükröm és ezt sosem mondtam el,
Még itt vagy, de valójában már nem létezel.
Nem akarom, hogy véget érjen a nap
Nem bírok megnyugodni
Nem látsz, de egy szörny vagyok nélküled,
nem bírom elfogadni

Nem akarom, hogy véget érjen a nap
Nem bírok megnyugodni
Nem látsz, de egy szörny vagyok nélküled,
nem bírom elfogadni

Azt hittem, hogy tisztán látok a káoszban
De egész este téged kereslek a városban
Lelkünk egyszer összeért már nem engedlek el!
Még itt vagy, de valójában már nem létezel

Húsz évesen azt hittem, hogy a világ elfér a kezemben
Megvoltak a céljaim, de szépen lassan eltörtem..
Tévedés volt azt hinni, hogy ilyen hamar felnőttem
Aki így is akart volna, én szó nélkül ellöktem.

Nem akarom, hogy véget érjen a nap
Nem bírok megnyugodni
Nem látsz, de egy szörny vagyok nélküled,
nem bírom elfogadni

Nem akarom, hogy véget érjen a nap
Nem bírok megnyugodni
Nem látsz,de egy szörny vagyok nélküled,
nem bírom elfogadni