BIBA - Elmerülök

Elmerülök a sárban, bárcsak utánam nyúltál volna
Hideg van a házban, éjfélt üt a lomha óra.
Túl korán érkeztél, ezért volt idő, hogy jöjjenek még
A legszebb ruhádon nevetett a többi vendég.
Elmerülök a sárban, bárcsak utánam nyúltál volna
A nap felé szállnék, de megbénít a benti lárma.
Az utunk véget ér és azt sem tudod, mit kerestél
Sáros a szíved és már nem emlékszel, kit szerettél.

Olyan bál az élet, ahol minden úgy ér véget,
hogy lehúzod a mérget és a poklot mennynek érzed.
Olyan bál az élet, ahol minden úgy ér véget,
hogy lehúzod a mérget és a poklot mennynek érzed.

Aztán merre van a fel és merre van a le,
Elveszel, ahogy ragadsz befele
Fájni fog majd az ébredés,
Mikor azt hiszed, csak egy tévedés vagy.
Anyádék kudarcát látod, mikor bárhol félrenéznek
Anyádék arcát látod, a sötétbe is elkísérnek..

Olyan bál az élet, ahol minden úgy ér véget,
hogy lehúzod a mérget és a poklot mennynek érzed.
Olyan bál az élet, ahol minden úgy ér véget,
hogy lehúzod a mérget és a poklot mennynek érzed.

Olyan bál az élet, ahol minden úgy ér véget,
hogy lehúzod a mérget és a poklot mennynek érzed.
Olyan bál az élet, ahol Te is úgy érsz véget,
hogy lehúzod a mérget még egyszer!

Olyan bál az élet, ahol minden úgy ér véget,
hogy lehúzod a mérget és a poklot mennynek érzed.
Olyan bál az élet, ahol minden úgy ér véget, hogy
hogy lehúzod a mérget még egyszer
Ó még egyszer..
Ó még egyszer..
Még egyszer.