BIBA - Otthon

Ha magamat szeretni nem tudom,
akkor te miért is szeretnél?
A szavak belémszorulnak,
azt hiszem, itt felejtettél.
Harminc felé már elhiszed,
hogy senki vagy, ha semmid nincs.
Minden nap részegen kelsz fel,
az idő mélyre ásott kincs.

De hazatalálsz majd egyszer
várnak téged otthon
Sápadtan ég a villany és
legyek ülnek a polcon.

Túl messze mentél, megszakadsz
Kell egy hely, ahol megmaradsz!
Lesz, aki emlékszik majd rád,
ha elhagyod az éjszakát.

Túl messze mentél, megszakadsz
Kell egy hely, ahol megmaradsz!
Lesz, aki emlékszik majd rád,
ha elhagyod az éjszakát.

Rossz csillag lebeg felettem,
kínoztak mégis nevettem.
Ha becéztek, nem szerettem
Jobb volt itt bent a fejemben.

Hány esélyt játszottál már el
azzal, hogy más majd megtanul,
mindig csak te hallgattál el,
a fényed csöndben megfakul.

De hazatalálsz majd egyszer
várnak téged otthon
Sápadtan ég a villany és
legyek ülnek a polcon.

Túl messze mentél, megszakadsz
Kell egy hely, ahol megmaradsz!
Lesz, aki emlékszik majd rád,
ha elhagyod az éjszakát.

Túl messze mentél, megszakadsz
Kell egy hely, ahol megmaradsz!
Lesz, aki emlékszik majd rád,
ha elhagyod az éjszakát.

Azt hittem, itt vagy,
de sosem voltál!
Azt hittem, nap leszel, de sötétséget hoztál
Elbújok én is ebbe a sötétbe
Száz évig sem jövök ki a fényre!

Túl messze mentél, megszakadsz
Kell egy hely, ahol megmaradsz!
Lesz, aki emlékszik majd rád,
ha elhagyod az éjszakát.

Túl messze mentél, megszakadsz
Kell egy hely, ahol megmaradsz!
Lesz, aki emlékszik majd rád,
ha elhagyod az éjszakát.