Carson Coma - Fantomrezgés

Unom a szobámat, unom a benne lévő ágyat,
Unok társaságban tölteni magányos éjszakákat.

Megint csak az Arbó és megint csak a narkó,
Megint másokhoz mérem magam, nem lesz ez így frankó.

Egyre üresebbek az utcák, amiket felszívnak
Egyre üresebbek az esték, amikre meg sem hívnak
Száz haverom van, barátom egy sem.

És megrezeg a zsebem, de már megint csak a fantomrezgés,

Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantom, megint csak a fantom,
Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantomrezgés

Szívesebben beszélgetnék egy kerti széken a tűz körül,
Hogy az univerzum végtelen, a végtelen meg gyönyörű,

És te végtelenül szép vagy, de a kerti szék az műanyag,
Sosem beszéltünk józanul, nekünk a testiség maradt,

Én meg fogyasztástól függetlenül szerelmes lettem beléd,
Ezzel vigasztalom magam amikor berosszulok az éjszakain hazafelé.

Maradtam volna otthon offiszt nézni,
Srácokkal fifázni, vagy színpadon zenélni,
Nem kell száz barát, elegek az igaziak.

És megrezeg a zsebem, de már
Leszarom a fantomrezgést,

Leszarom a fantomrezgést
Leszarom a fantomrezgést
Leszarom a fantom, leszarom a fantom,
Leszarom a fantomrezgést,
Leszarom a fantomrezgést,
Leszarom a fantomrezgést,
Leszarom a fantomrezgést.

Sajnálom, de nem sajnálom.

Kurvára leszarom én,
Kurvára leszarom én.