4Bards - Pincéres

Tizenhét évesen kiszabadult a panelból,
De néha mégis visszavágyott
A beton hívta, s ő csak állt ott
Mondván nincs már odú bent

Egy hajóhoz szegődött pincérnek
Jött a pénz, és ment az élet
Jöttek nők, mentek az évek
És egyenruhájuk is volt

Minden kikötőben cigiztek
Vacsoratálalás előtt még egyet,
Egyenruhában, korlátnaknak dőlve
Város előtte, Duna mögötte
Város előtte, Duna mögötte

És ment is minden a műszak végéig rendben,
De este a kabinba visszatérve
Túlcsordult az üres lelke
Az egyenruháját összehajtva
Egyre gondolt: egy zenekarra
Meg, hogy a hajóbanda hogy nyomta
Nem hagytak egy kérdést sem nyitva

És, hogy hogy mozogtak azok a szép lábak
És ebből még jobban is profitálnak
De ő mégiscsak egy pincér
És hajón elég jó bér
És nem dolgozik ingyér
Mert ő mégiscsak egy pincér

Neki is volt egy bandája
És már soha se felejti el
Hogy tizenhét évvel és egy gitárral
Mennyi buliba mehetett el

És most csak nézi
Ahogy húsz éve
Egy sötét szobában
Egy lánnyal ül

És visszavágyik
A fülledt időbe
Egy nyári estén
És elterül

Arra gondol
Hogy mi lett volna
Ha az egészet
Nem kezdi el

Nem csinál bandát
Nem száll hajóra
Nem ír egy dalt sem
És nem énekel

Mert ő tényleg
Lehetett volna
Akit mindenki
Ünnepel

És most csak áll itt
Egy sötét szobában
Tök egyedül van
És nem érdekel
Senkit sem