BIPØLARIS - Barázdák

Tegnap veled voltam, a tér-időm túladagoltam,
Egyre-másra felénk növekszik, az élet bennünk tönkre öregszik.
Hogy a helytelen elveket éljem, halva szülessen, vagy elvetéljen?
Minden Isten Pogány Isten a másik Isten szemszögéből.
Tegnap még velem voltál, szavaiddal túladagoltál
Egytől-egyig belém növekszik, az élet bennünk egyre öregszik.
A helyemben az elveid éljem, eleven életre ítéljed?
Minden szent hátat fordít, lesütött szemmel némán ordít.

Egyre csökken monoton-szigorom … nem komolyan, csak amolyan

Poszt - apokaliptikus típusú Kontraproduktív korszellemmel
Színtelen üres képek Ezer mérföldes tekintetek
A Teremtő sem tudja, hogy süllyedtünk ennyire mélyre?
Leteremtőn tőlünk kérdi, miért süllyedtünk ennyire mélyre?

Bennem Fortyog a tehetetlen düh, saját magam antitézise,
mint egy idejekorán árván maradt, félbeszakadat gyermekjáték
Barázdáimban száz lábnyom van, kozmikus magányomban
Kár volna a szóváltásért, sóvárgok a sóvárgásért

Hogy süllyedtünk ennyire mélyre?
Miért süllyedtünk ennyire mélyre?

Tegnap veled voltam, a tér-időm túladagoltam,
Egyre-másra felénk növekszik, az élet bennünk tönkre öregszik.
Hogy a helytelen elveket éljem, halva szülessen, vagy elvetéljen?
Minden Isten Pogány Isten a másik Isten szemszögéből.
A helyemben az elveid éljem, eleven életre ítéljed?
Minden szent hátat fordít, lesütött szemmel némán ordít.