Selah Vie - Londíner (ft. AKC Misi)

5:58. Már megint a vekker előtt keltem, lefőzök egy kávét.

Van nagyjából öt ugyanolyan fehér ingem a szállodától, mindegyikről le van pattanva a gomb valahonnan. Most jó lesz az, amelyiknek az ujjáról hiányzik. Úgyis mindegy.

Azt mondta a főnököm, hogy ma fontos vendégeink érkeznek Svájcból, valami orvos delegáció, úgyhogy legyek minél figyelmesebb. Ez nekem nem probléma, eleve szerintem minden ember ugyanolyan fontos, mindenki ugyanolyan hétköznapi életet él. Oh, már érkezik is az első vendég.

Good morning! Guten Tag! Second floor? Yes, sir, máris!

Ő biztos az egyik delegált lesz, idegsebészre hajaz. Stabil kezek, duplahidas okuláré, magas homlok. Kifinomult egyénnek tűnik. Egyébként nekem is az a tervem, hogy orvos leszek. De momentán itt londinerkedek a Holdvilág Hotelben. Londinerből sebészorvos, hehe. Hát igen, egyszer fent, egyszer lent.

Néha dudorászni is szoktam, onnan jutott eszembe ez a dallam.

Uh, igen, egyszer fent, egyszer lent.

Igazából lehetne többszólamú is, valahogy így:

Igen, igen, ez így szép. Ebből akár még egy dalt is lehetne írni.

De kedves úriember, ritka, hogy valaki visszamosolyog. Bár gondterheltnek tűnik, de mi nyomhatja a lelkét? Rossz hírt kapott egy pácienséről, vagy csak kimerült?…Eleve mi járhat egy ilyen ember fejében? Meg…most mit néz? Hopp, na most épp engem néz. Biztos látja bennem az orvos potenciált. Na igen, az ilyen lelkek felismerik egymást.

Goodbye Sir!

Kár, hogy nem kértem tőle tanácsot, vagy legalább valami életbölcsességet. Mondta volna, hogy “Fiam, az élet olyan mint egy lift: nehéz”. Erre én, hogy “Na de doktor úr, nem inkább azért, mert egyszer fent, egyszer lent?” Erre ő büszkén rám mosolyog, vállon vereget, és annyit mond: Bravo! Én értve szavaiból, térdre borulok elfogadom a főorvosi pozícióját. És mindezt amiatt, mert meg mertem volna szólalni…leszakad a pofám.