Selah Vie - A Kert

Az utcán ma délben
Egy vízióm fellebben,
Ami még visszatér
Még mindig visszatér

És ebben a képben
Egy kertet elrejtettem,
De mit tartogat?
Vajon még mit tartogat?

Hol csend van, nincs ember,
Csak dal zendülhet ott fel,
Amit rég hallgatok,
Már régen hallgatok

Csak állok előtte,
Soha nem néztem én még be,
Hisz még visszatér,
Hisz mindig visszatér

De várj, itt jártam már
És az érzés mit itthagyok
Nem kell máskor már, ha tudnám,
Hogy mindig vár itt rám

Kora hajnali köd is mint a vándor itt megszáll

Itt jártam már
És az érzés mit itthagyok
Nem kell máskor már, ha tudnám,
Hogy mindig vár itt rám

Hogy mire gondoltam,
Hogy fejtsem ki egy dalban?
Hisz amit mondhatok,
Mind üres mondatok

Az a hely kell, mi otthon,
Miről Joninak mindig mondom,
Hogy “gyere, nézz be csak,
Joni nézd a lombokat”

Most várok az éjben,
Mikor egy városi hang hív engem,
De kit hallhatok?
Vajon kit is hallhatok?

Csak szólít, hogy jöjjek,
És mutat egy rejtett helyet,
Hát ím’ visszatért,
Hisz mindig visszatér

De várj, itt jártam már
És az érzés mit itthagyok
Nem kell máskor már, ha tudnám,
Hogy mindig vár itt rám

Kora hajnali köd is mint a vándor itt megszáll

Itt jártam már
És az érzés mit itthagyok
Nem kell máskor már, ha tudnám,
Hogy mindig vár itt rám

Várj, itt jártam már
És az érzés mit itthagyok
Nem kell máskor már, ha tudnám,
Hogy mindig vár itt rám

Kora hajnali köd is mint a vándor itt megszáll

Itt jártam már
És az érzés mit itthagyok
Nem kell máskor már, ha tudnám,
Hogy mindig vár itt rám