Dzsúdló - Keringő

Pont úgy álmodsz, ahogy élsz
Ha lépned kéne is, félsz
De ha kéne megállni, nem tudsz
Már nem bírod, de még futsz

Ahogy anyámék mondták
És ezt is jól tudták
Fiam, ne úgy szeress, ahogy mások mondják
Bár ők is megszokták

És te olyan vagy, mint én
Sajnálom őszintén
Hogy néha későn mondok el valamit
Amit már tudtam a legelején

Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba
Lehet, fájna a szívem
De már túlnőttem rajta

De tudod, nem így kéne
Ez a több éves semmibe beszélés
Ez a nem akarom tudni, hogy még létezel
Ez a tudom, mikor még utánam kérdezel

Ez a hosszúra sohasem tervezel
Ez az elhívlak, remélem, hogy nem jössz el
Ez az eljössz, de tényleg minek jöttél
Te is kevered az egódat a szükséggel

Nem ment úgy, nem nem, sohasem
Ezer arcok jönnek
Én szemezem az újabb nővel, az új házamnál
Fagy jön megint, mire virágoznál

Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba
Lehet, fájna a szívem
De már túlnőttem rajta

És én nem hagyom, hogy lásd
Azt a mocskot, amit hordozok
Csak három félbe váltsd
Mikor azt mondom, rád gondolok

Én nem hagyom, hogy lásd
Azt a mocskot, amit elrejtek
Mert hogyha megtalálsz
Nem lesz sajnos miért szenvedjek

Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba
Lehet, fájna a szívem
De már túlnőttem rajta