Kiss Endre (Zombor) - Hideg szelek

Vendégként jöttél azon a fáradt éjszakán,
vendégként jöttem, házamban voltál a ház.
Lyukas zsebembe rejtettem a remény sugarát,
üres falakban a lelkünk otthonra talált,
kimentünk a rétre ott térdig ért a sok virág.

Refren
Kértelek ne menj el,
reggel ne ébressz fel,
kértelek ne menj el,
takard vállam a fejeddel,
kértelek ne menj el,
kezed hagyd a zsebemben,
kértelek ne menj el,
harcoljunk a szelekkel,
harcoljunk a szelekkel.

Hideg szelek fújtak azon a fáradt éjszakán,
meztelen volt a hold, kabátot tartott ránk.
Nedves csókodban a hajnal rózsakerté vállt,
valaki megmérgezte, mert nem figyeltem rád,
csókod elfogyott és elszáradt a sok virág.

Refren
Kértelek ne menj el,
reggel ne ébressz fel,
kértelek ne menj el,
takard vállam a fejeddel,
kértelek ne menj el,
kezed hagyd a zsebemben,
kértelek ne menj el,
harcoljunk a szelekkel,
harcoljunk a szelekkel.

Hosszú évek alatt nem kerestem más utat,
borzolgattam hajad a rózsaszirmok alatt.
Fejemen sapka-sáll mert végleg elmúlott a nyár,
csókod megmérgezte, mert nem figyeltem rád,
most hervadt virág száll a világ összes ablakán.

Refren
Kértelek ne menj el,
reggel ne ébressz fel,
kértelek ne menj el,
takard vállam a fejeddel,
kértelek ne menj el,
kezed hagyd a zsebemben,
kértelek ne menj el,
harcoljunk a szelekkel,
harcoljunk a szelekkel.
kezed hagyd a zsebemben.
Kértelek ne menj el
harcoljunk a szelekkel,
harcoljunk a szelekel.