Molnár Tamás - Világot cserélek (ft. Pajor Tamás)

HA MÁR LÁNGBA BORUL AZ ÉG IS
AHOL FÖLDDEL ÖSSZEÉR
MI SZÉGYENTELEN AZ ELSŐ SORBÓL
NÉZZÜK, AHOGY FOLYIK A VÉR

Veszek egy villám ógörögöt, nézem a szótàrt, az apokalipszist
Lehull a lepel, az ég dübörög, már te sem adod a hisztist
Nincs kenyér és víz, a szájban fémíz, jegyre a liszt is
És megszakad egyszer a rendszer, aztán egy perccel a Kepler-ellipszis
Hasadt fák nyögnek a szélben, mint párzó éjjeli macskák
Még anyád mondta régen, megfázol, vedd fel a sapkát
Bár hova lépnél, csapdák, rád tör a mélység, vadság
De van aki úgy gondol rád mintha a földön egyedül lennél
Csak rád

HA MÁR LÁNGBA BORUL AZ ÉG IS
AHOL FÖLDDEL ÖSSZEÉR
MI SZÉGYENTELEN AZ ELSŐ SORBÓL
NÉZZÜK, AHOGY FOLYIK A VÉR

HA MÁR BELEPI A SÁR AZ ARCUNK
AHOGY A SZEMEINKET A PENÉSZ
HIÁBA MONDJUK, EZ NEM A MI HARCUNK
A ROMOK ALÁ TEMET MINKET IS AZ EGÉSZ

Múltkor a húst kinn hosszan hagytam, hát ez az én trehányságom
De lehet ilyen dögszag majd, ha minden hűtő leáll nyáron
Nincs leányálom, csak acél lábnyom a rakétáktól lehányt tájon
Nem ezt vártam, de már vágom
Csupasz ágak a ködben, mint bőr borította láberek
Mindig alattam vannak többen, ilyenek az őrtoronyból a lágerek
Bábelek, bábukban kábelek, kábultan bámulok
Mire mennek a Káinok, az Ábelek

A néni veszi a parízerhúst, ha lejárt, de ott van
Mondom mert ezzel a farizeusokat macerálni szoktam
Meg azzal, akit az anyja a frontról még hazavár titokban
Na de mit törődtök vele ti ott a Maseratitokban
Kinek városa a vég, a falva csak merénylet
Magányosan él, minden csalfa vak remény lett
A hangom csuklik ne láss, lelépek
Az idő elás, eléget
Megyek, világot cserélek