Herceg - Rózsám (ft. Parno Graszt)

Most tele van a sötét égbolt, sok ragyogó csillaggal,
És tele van az én szívem is, sok keserű bánattal.
Mert az én életem, nem igen gyönyörű,
Az én két orcámon, folydogál a könnyű.

Szerettelek rózsám, de én megcsaltalak,
De már a Jóisten, viselje a te gondodat.
Mert szerettelek rózsám, de én megcsaltalak,
De már a Jóisten, viselje a te sorsodat.

Nem szeretett engem, soha még így senki,
Mégis elbotlottam, nem tudok mit tenni.
Benne maradt szívem, az övé meg bennem,
Istenem az égben, segíts visszamennem.

Nyílik a virág, de holnapra lehull, micsoda az élet?
Tűnik a világ, elborít a múlt, szállunk át a végtelen.
Nélküled a szív, egy összeomlott híd, a két part olyan távol.
A fájdalom, a kín árad mint a víz, mégis érzem vársz valahol.

Mikor a csillagokra nézek, folyton rád gondolok.
Minek ez a szerelem, ha nem jó nekem?
Mikor terád én nézek, Te érted én meghalok
Minek ez a szerelem, ha nem jó nekem?

Ez az a szerelem, amelyik nekem nem volt jó
Mert neked adtam a szívemet, áldjon meg téged az Isten!
Ez az a szerelem, amelyik nekem nem volt jó
Mert neked adtam a szívemet, áldjon meg téged az Isten!

Mert szerettelek rózsám, de én megcsaltalak,
De már a Jóisten viselje a te sorsodat.