Mikle Peti - Részeges nóta

Szeretem én a kicsi párom, nem bánt akkor sem ha hazamászom,
szombat éjjel a kocsmából, ha négykézláb megyek be az utcáról.
Jól tudja azt, mikor itt a péntek, jó bor mellett időben nem végzek.
Megvár ő a vacsorával, és a forró, pihe-puha ággyal.

Úgy szeretlek galambom, jaj, Istenem!
Ha nem lennél, mi is lenne én velem?
Hát hova mennék haza? Ki mondaná, hogy apa!
Megint elittad a pénzed a kocsmába!
Úgy szeretlek galambom, jaj, Istenem!
Ha nem lennél, mi is lenne én velem?
Hát hova mennék haza? Ki mondaná, hogy apa!
Megint elittad a pénzed a kocsmába!

Elmúltak már a mézeshetek nálunk, régóta nagy csodára nem várunk.
Megváltozni már nem fogom, a sört a féllel még mindíg együtt iszom.
Igérem azt, hogy másra sose nézek, de olykor-olykor a bárba betérek.
Szám nem ér, csak a pohárhoz, mert hű vagyok a picike babámhoz.

De nem szereti a galambom, Istenem,
ha időben nem érek haza, jaj nekem!
Nem vár meg a vacsora,
s ha tekintetem fura,
puszi helyett pofont kapok orcámra.
De nem szereti a galambom, Istenem,
ha időben nem érek haza, jaj nekem!
Nem vár meg a vacsora,
s ha tekintetem fura,
puszi helyett pofont kapok orcámra.