T. Danny - Az életem (ft. Szakács Gergő)

Mondtad már,
Hogy a vész
Mindig együtt jár énvelem,
Mondtam; hát,
Jobb, ha mész,
Bonyolult az életem,
A szél sodor,
De nem gond,
Elfogadom, legyen így,
Én boldog
Leszek ott,
Akármerre visz a szív

Oké, voltam már jobban,
Mindig én vagyok, akivel a gond van,
Nem idegen, ehhez szoktam,
De legalább a szívem a helyén dobban,

Van ez így, van az úgy, vagyok aki vagyok,
Van, hogy nem nekem állnak épp a csillagok,
Szalad el a ló velem, ha vigadok,
Valahogy mindig a rossz felé kacsintgatok,

Voltam fent már és lent is,
Voltam ördögi, voltam már szent is,
És megértem ha, van neked egy kis
Problémád azzal, ha nálam ez presztízs,

Mikor éjszaka megjelenek,
Túl ritkán van olyan, hogy nem vedelek,
De hát, én akkor is rendbe’ leszek,
Hogyha nem lesz olyan, kinek megfelelek

Mondtad már,
Hogy a vész
Mindig együtt jár énvelem,
Mondtam; hát,
Jobb, ha mész,
Bonyolult az életem,
A szél sodor,
De nem gond,
Elfogadom, legyen így,
Én boldog
Leszek ott,
Akármerre visz a szív

Az életem egy movie eddig,
De remélem a rossz részeket újraveszik,
Mondjuk, lehet visszanézve csúnya lesz mind,
Nem a berugás a cél, de mindig útba esik,

Eszembe jut félreszegen,
Anya mondta, mindig legyen mérték velem,
De én máshogyan értékelem,
Inkább jókat nevetek a rossz élményeken,

Mert az élet egy libikóka,
Hibázok, belefutok millióba,
Mondták, hogy ne legyek már idióta,
De ugyanolyan hülye vagyok a gimi óta,

Kemény a világ, ez ilyen,
Akadályokat állít, de bármelyiken
Átlépek a legmenőbb lábbeliben,
Lesz, ahogy lesz, addig; carpe diem

Mondtad már,
Hogy a vész
Csak együtt jár énvelem,
Mondtam; hát,
Jobb, ha mész,
Bonyolult az életem,
A szél sodor,
De nem gond,
Elfogadom, legyen így,
Én boldog
Leszek ott,
Akármerre visz a szív