Amanna - Ne Hagyd Hogy Elhagyjalak

Hideg, hideg van ott kinn,
Arról nem tehetek,
Nem is törődőm véle,
Szobám elég meleg.
Egykor... de mi közöm most
A múlthoz énnekem?
Nem, nem leszek hálátlan
Irántad, jelenem.

Az a fény ami volt
A jövőbe csábít
Ami volt csak a múlt
Már nem számít
Ami fájt messze jár
Már nem számít
Már nem számít

Ne hagyj el, és ne hagyd hogy elhagyjalak
Tudom sokszor én is bántottalak
Nekem te vagy az egyetlen kincsem
Nélküled már semmim sincsen
Kaptam már sok jót tőled
Ezért tűnhetek önzőnek
De kell még, adj még nekem sokat
Érjük el együtt az álmomat

Mély pont mikor kérdezni akarom
Miért volt hogy nem foghatlak a szavadon
Mikor feladom a múltban eltévedve
Nem jöttél kihúzni onnan a jelenbe
És tudom hogy sokszor szóltál
Sok jelet küldtél
És mindig ott voltál
Amit érzek a most-ban jó
És nem követném el másodszor

Két tolvaj a jövő s mult,
Incselkednek veled,
Hogy szépszerén magokra
Vonják figyelmedet,
S míg jobbra-balra nézesz,
Ellopják hirtelen
A szép virágot, melyet
Eléd tett a jelen.

Az a fény ami volt
A jövőbe csábít
Ami volt csak a múlt
Már nem számít
Ami fájt messze jár
Már nem számít
Már nem számít

Ne hagyj el, és ne hagyd hogy elhagyjalak
Tudom sokszor én is bántottalak
Nekem te vagy az egyetlen kincsem
Nélküled már semmim sincsen
Kaptam már sok jót tőled
Ezért tűnhetek önzőnek
De kell még, adj még nekem sokat
Érjük el együtt az álmomat
Átirat