Liana - A háztetők felett (A DAL 2024)

Már nem rémít meg a magasság
Már nem ijeszt meg a mély sem
A háztetők felett repülök ebben csillagtalan éjben

Bekopogtat a sötét, utat tör a járdarepedésen,
Ugye ébren vagy még valahol?
Látod nem alszom még én sem.
Esővízben tükröződnek a lombok a talpam alatt.
Más lett a város, mégis ugyanaz maradt.

Csak akkor van tériszonyom, ha rád gondolok,
De amúgy tényleg nincsen.
Nem lett rosszabb semmi,
csak máshogyan lett jó minden.

Már nem rémít meg a magasság
Már nem ijeszt meg a mély sem
A háztetők felett repülök ebben csillagtalan éjben
Mert ami távolról csillagnak látszott
Az közelről nem fénylik mégsem
A háztetők felett repülök,
Csak én vagyok még ébren.

Magára hagyott bútorok szélfújta erkélyeken,
Kiégett villanykörték, lassan én is megérkezem.
Itt senki sem ér rá boldognak lenni, nappal is álmodunk.
Innen a háztetőkről nézem, ahogy sehovase változunk.

Csak akkor van tériszonyom, ha rád gondolok,
de amúgy tényleg nincsen.
Nem lett rosszabb semmi,
csak máshogyan lett jó minden.

Már nem rémít meg a magasság
Már nem ijeszt meg a mély sem
A háztetők felett repülök ebben csillagtalan éjben
Mert ami távolról csillagnak látszott
Az közelről nem fénylik mégsem
A háztetők felett repülök, Csak én vagyok még ébren