Haagen Imre - Fénykép a jövőből

Ne kérdezd, honnan jöttem én
Hisz' magam se' tudom
Ne kérdezd, honnan fúj a szél
Csak halld meg, mit mesél!
Engedd, hogy megtörténjen!
Élvezd a fényt!
Mert sohase' túl késő, hogy élj!

Éjjel az idő meg meg áll
Olyankor megpihen kicsit
A gyomrodba markol a felismerés
Csak egy perc és már nem vagy itt
Engedd, hogy felkavarjon!
Ne kérdezd, miért!
Csak örülj, ha a csónak partot ér!

Fénykép a jövőből
Több mint vak remény
Egymáshoz mindig jó közel
Az élet egy nagy regény
Csak árnyék és csillogás vagyunk
Az égre fagy az eső
A véletlen úgysem létezik
És körbe ér az idő

A szívemben minden egyes dal
Egy végtelen erdő
A sebeket kiírom magamból
Ez túl csak így élhető
A dalban összeérnek
A föld és az ég
Az Örökzöld és a végtelen kék

Fénykép a jövőből
Több mint vak remény
Egymáshoz mindig jó közel
Az élet egy nagy regény
Csak árnyék és csillogás vagyunk
Az égre fagy az eső
A véletlen úgysem létezik
És körbe ér az idő

Fénykép a jövőből
Több mint vak remény
Egymáshoz mindig jó közel
Az élet egy nagy regény
Csak árnyék és csillogás vagyunk
Az égre fagy az eső
A véletlen úgysem létezik
És körbe ér az idő