hiperkarma - Séta (ft. Müller Péter Sziámi, Bérczesi Róbert)

a bűn a kígyó szájából beszél
az árnyék arany a füst ezüst
közben ösvény csillan a lépteid nyomán
és azért kemény a föld hogy beleüsd az orrod

az orrod ha ennyire magasan hordod
nehéz a súly csak lejjebb lejjebb bátran
bele kell nézned a saját szemedbe
immár egy mocskos alkalmi pocsolyában

ó hát ilyen ez a séta valahova nyilván visz
kissé hepehupa néha
az érzés meg veszettül komisz tud lenni
de ilyen ez a botlás látod célja van
elmenni jó csak a sietség ami céltalan

esendőnek tűnhetsz annyi baj
az árnyék eltűnt vérszegény a fény
az erdőtől a fát nem láthatod
nem túl részletgazdag itt ez a képregény

amiben kemény legény vagy nem jó semmire
ha ellágyulsz majd megkeményedsz újból
a pimasz tócsát szúrós szemekkel nézed
és felszárad az útról

ó hát ilyen ez a séta valahova nyilván visz
kissé hepehupa néha
az érzés meg veszettül komisz tud lenni
de ilyen ez a botlás látod célja van
elmenni jó csak a sietség ami céltalan

hol bűntudás van nincs ott bűntudat
hol a lélek szabad üresen marad a test veled
az a súlyos fej mely minden terhet elbírt
most még jó időben józanodni kezd

szép koponyádból gerinc ágazik
az ősi titkok formás csigolyákban
közönyt tettetve áramolnak
az úton hol a végső elmúlás van

ilyen ez a séta valahova nyilván visz
kissé hepehupa néha
az érzés meg veszettül komisz tud lenni
de ilyen ez a botlás látod célja van
elmenni jó csak a sietség ami céltalan

ó hát ilyen ez a séta valahova nyilván visz
kissé hepehupa néha
az érzés meg veszettül komisz tud lenni
de ilyen ez a botlás látod célja van
elmenni jó csak a sietség ami céltalan

elmenni jó csak a sietség ami céltalan
elmenni jó csak a sietség ami céltalan
elmenni jó csak a sietség ami céltalan