Riba Gery - Hontalan

És végül a vágy teljesül benned
Van otthonod, házad, s van kerted
Mondják, hogy itthon vagy
Mintha el se mentél volna
Közben te szótlanul ülsz
A nappalidban, már hetek óta

És te is azt hiszed néha
Hogy arany a vágy
Gyomrunkba fojtva
Súlyátol megremegsz gyakran
Fényessége gyorsan elillan
És te is elsírod néha
Sorsod könyvét nem érted ki írta
Lassan jön Heuréka
Az út talál rád, s nem te az útra

Valami fogva tart, valami felemészt
Átvette a vágy helyét az üresség
Elérted amiért tettél, de most hogyan tovább
Senki sem mondta, hogy célok rabjai vagyunk
Még világ a világ

És te is azt hiszed néha
Hogy arany a vágy
Gyomrunkba fojtva
Súlyátol megremegsz gyakran
Fényessége gyorsan elillan
És te is elsírod néha
Sorsod könyvét nem érted ki írja
Lassan jön Heuréka
Az út talál rád, s nem te az útra

Hisz azzá válsz, amiből fakadtál
Sohasem leszel, ki lenni akartál
S azt gondolnád, hogy ezután
Nem is lesz már feloldozás

Válladon elvárások súlya
Talpadat sok rossz minta szúrja
Terítsd ki most nekem lelked
Az évek után ezt magadért tedd meg
És tudom, hogy megjelensz nekem
Álmokon túl, az Üveghegyen
Mellém ülsz a nappalimba
S nyújtod a kezed újra meg újra