Elefánt - VAN HARAG

Honnan a f@szból tudjam, hogyan tovább?
A manna előtt 04:20, kétezer… huszon… valahány…
Az emberszagra hulló húgyszagú nyári eső,
a Kazinczyban vérszagra gyűlnek kiéhezett nők.

Fent szottyosra áztak a FÉNYszennyezésben.
A Hold ott bujkál valahol, nem láthatom,
de érzem abból, hogy átalakulunk végre, babám!
Felszabadít az, hogy nincsen tovább!

Mondd ki, hogy felb@sz, hogy gyűlölsz, hogy haragszol rám!
Nekem is pontosan annyira-annyira, annyira fáj!
Mondd ki, hogy felb@sz, hogy gyűlölsz, hogy haragszol rám!
Nekem is pontosan annyira-annyira, annyira fáj!

Átlátszóra ittuk magunk talán,
árnyékbokszolgatnak a pázsittal a lombkoronák.
Mi nézzük a meccset,
az árnyak győznek kiütéssel az első menetben rögtön a gongszó után.
Nagyon nagy a baj veled, ha pont belém habarodtál,
az egészet basszuk el rögtön már itt az alapoknál!

Mondd ki, hogy felb@sz, hogy gyűlölsz, hogy haragszol rám!
Nekem is pontosan annyira-annyira, annyira fáj!
Mondd ki, hogy felb@sz, hogy gyűlölsz, hogy haragszol rám!
Nekem is pontosan annyira-annyira, annyira fáj!
Meg rád, meg rád, meg rád, meg rád!