Down For Whatever - Láttam már

Fekete házakban sápadt emberek, a sötétségbe burkolózva
Szótlan szájaik széle megremeg, visszavágynak a tegnapokba
A hideg szobákat vacogó álmaik emlékeivel tapétázták
A remény fénye rajtuk árny akat vet, ahogy világítanak az utcalámpák

Láttam én már alkoholban fulladozó merész álmokat
Tabletták mélyén lapuló, jövőt hazudó fehér porokat
Hallottam szirénákat, ahogy elnyomják a tervek hangjait
Mámortól a messzeségben köddé váló apák nyomait
Láttam már…

Süket fülekben a néma mondatok: a szavak az irányt már nem találják
Beszélnem kéne, de mégis hallgatok: a szavakat a csöndek felzabálták
Hajthatatlanul űzzük a semmit, hogy mi álljunk végül mindenek fölött
egyre messzebb a valóságtól keresgélünk a csillagok között

Láttam én már alkoholban fulladozó merész álmokat
Tabletták mélyén lapuló, jövőt hazudó fehér porokat
Hallottam szirénákat, ahogy elnyomják a tervek hangjait
Mámortól a messzeségben köddé váló apák nyomait
Láttam már…

Alkoholban fulladozó merész álmokat
(Láttam már)
Pirulákból összemorzsolt fehér porokat
(Láttam már)
Szirénákat, ahogy elnyomják a tervek hangjait
(Láttam már)
Messzeségben köddé váló apák nyomait.
(Láttam már)

Láttam én már alkoholban fulladozó merész álmokat
Tabletták mélyén lapuló, jövőt hazudó fehér porokat
Hallottam szirénákat, ahogy elnyomják a tervek hangjait
Mámortól a messzeségben köddé váló apák nyomait
Láttam már…

Láttam mindent!