Liana - Még azt mondják

Még azt mondják ez se szép, az se szép.
Olyan vagyok mint a csillagos ég.
Olyan vagyok mint az engedelem
A két szememből ragyog a szerelem a sötétben.

Édesanyám vettem egy kalapot
Fújja a szél rajta a szalagot.
Ha nem fújja magam is belobogtatom
Ezt a szőkét idecsalogatom a sötétbe,
a sötétbe, a sötétbe.

Megint szúnyogokkal álmodom
Az egyik még itt pihen a vállamon
Egy csókkal kérte volna véremet
Átjárja szívemet a rettenet.
Eltelt egy szívdobbanásnyi idő
Egyszerre tekintetünk összenő
Szóra nyílik a szurok színű jelenés
Így kezdi édes-hazug énekét:

Figyelj édes én számolom a perceket
Csak mi vagyunk s te vártál már eleget.
Legalább az egyikünknek legyen jó
Esküszöm sosem volt még hasonló.

Már megint szúnyogokkal álmodom
Otthagyták lábnyomuk a hátamon
Egyre furcsább minden újabb alkalom
Nem tudom meddig kéne tartanom

Még azt mondják ez se szép, az se szép.
Olyan vagyok mint a csillagos ég.
Olyan vagyok mint az engedelem
A két szememből ragyog a szerelem a sötétben.

Még azt mondják ez se szép, az se szép.
Olyan vagyok mint a csillagos ég.
Olyan vagyok mint az engedelem
A két szememből ragyog a szerelem a sötétben.