Galambos Péter - Jég

Van, ahol a képzelemnek
nem szabad határt semmi sem
Van, ahol csak álmodoznék,
az idő sem jár, megállt a szél.

Van, amikor úgy érzem
eltévedtem a semmiben,
nagy sűrű erdő bennem,
csak te légy én mellettem.

Jártam hóban-sárban,
most még is itt vagyok

És olvad a jég,
le a szívűnkről a fák között
már látszik az ég,
amerre járunk, velünk együtt
táncol a szél,
majd hazáig kísér egy pillanat,
ami még itt maradt.

Van, hogy úgy érzem,
a szívembe látsz teljesen,
akárhová is mennék,
alattam a Föld, felettem az ég

Néha már én sem látok
túl az erdőn teljesen,
de majd, ha eltévednék,
találok tisztább ösvényt

... Jártam hóban-sárban,

most még is itt vagyok

És olvad a jég,
le a szívűnkről a fák között
már látszik az ég,
amerre járunk, velünk együtt
táncol a szél,
majd hazáig kísér egy pillanat,
ami még itt maradt.

Néha úgy érzem, hogy
senki nem vár otthon rám,
ez egy távoli ország,
veled tartok, ahol a szél jár.

Nem is lennék másé,
nem is kérhetnél tőlem mást.

És olvad a jég,
le a szívűnkről a fák között
már látszik az ég,
amerre járunk, velünk együtt
táncol a szél,
majd hazáig kísér egy pillanat,
ami még itt maradt.