Máté - Képzelet

Még ottvan a füstje
A pólómon,
Vagy látom a végét?
Megmondom majd,
Megmondom majd.
Állok, várok,
Így nem haladok.
Ez egy átok, látod, hogy
Bentragadok, de
Te nem dobod a kötelet.

Új nap, egy új fény,
Szép kezdet.
Fejest ugrok a mélybe,
Megérkeztem már.
Megérkeztem már.
Állok, várok,
Így nem haladok.
Ez egy átok, látod, hogy
Bentragadok, de
Te nem dobod a kötelet.

Nélküled minden csak képzelet,
Álmodozva élem az életet, mert
Nem mondom azt ki, hogy ég veled,
Marad így minden képzelet.
Nélküled túl korán ébredek,
Álmatlanul élem az életet, mert
Nem mondom azt ki, hogy ég veled,
Marad így minden képzelet.

Makacsul
Hittem és hiszem, hogy te
Nekem vagy teremtve,
Talán addig fogom hinni, míg el
Nem leszek temetve.
Ködös éjszakákon
Tenger felett hidat keresve
Érzem,
A remény nem jár ilyen helyekre.
Állok egy kapu előtt,
Nincs hozzá kulcsom,
Csak tétlenül állok, és várom, hogy
Eljusson hozzám,
Amit te fel sem adtál,
Maradok így, nélküled.

Nélküled minden csak képzelet,
Álmodozva élem az életet, mert
Nem mondom azt ki, hogy ég veled,
Marad így minden képzelet.
Nélküled túl korán ébredek,
Álmatlanul élem az életet, mert
Nem mondom azt ki, hogy ég veled,
Marad így minden képzelet.

Nélküled minden csak képzelet,
Álmodozva élem az életet, mert
Nem mondom azt ki, hogy ég veled,
Marad így minden képzelet.
Nélküled túl korán ébredek,
Álmatlanul élem az életet, mert
Nem mondom azt ki, hogy ég veled,
Marad így minden képzelet.