Buzás Bence - Hablaty

Arra keltem, hogy nem jutok levegőhöz
Ez az Életnek intelme
Lehet, holnap vége lesz az egésznek
És lehet, nem is volt értelme
Becsukom a szemem, keresem mi szép
Futnom kell, nem értem oda még
A tükörbe visszaköszön sok év
Mind az enyém

Egy-két-há-négy ébresztő van!
Minden álmom itt elfért
Nem fáj, nem érzek
Nem fáj nem érzek
Fel kell fognom, nincs többé
Körülöttem minden vér
Nem fáj, nem érzek
Nem fáj nem érzek

Csak zakatol, zakatol, zakatol a szívem
Hazavisz, hazahúz, belelök a mélybe
Kidobom, kiköpöm, pedig ez is részem volt még rég

Csak zakatol, zakatol, zakatol a szívem
Hazavisz, hazahúz, belelök a mélybe
Kidobom, kiköpöm, pedig ez is részem volt még rég

Még bennem él a ház
Festem a szobám falát
Festem a szomorúságot
Kicsit belevacogok, ahogy nézem a szemed
Ahogy szeretet várok
Nem érdemlem meg ezt
Kicsit elfáradtam haragudni rád
Behunyom szemem, így látlak még

Egy-két-há-négy ébresztő van!
Minden álmom itt elfért
Nem fáj, nem érzek
Nem fáj nem érzek
Fel kell fognom, nincs többé
Körülöttem minden vér
Nem fáj, nem érzek
Nem fáj nem érzek

Csak zakatol, zakatol, zakatol a szívem
Hazavisz, hazahúz, belelök a mélybe
Kidobom, kiköpöm, pedig ez is részem volt még rég

Csak zakatol, zakatol, zakatol a szívem
Hazavisz, hazahúz, belelök a mélybe
Kidobom, kiköpöm, pedig ez is részem volt még rég