Zsibe - Lélek

1)
Nagy megfelelésben már nem éled, félelmeidet bekeretezed.
A démonok pusztítást teremtenek,
Leereszkedve megbetegítenek.
Szeretni önmagad teljesen elfelejted,
Fáradtabb egyre kimerültebb leszel.
Kétségbe esésed nől, s nagyobb lesz,
A zárt magányban már nem érzed.

2)
Ha önmagadat nem szereted.
A világ is eltipor sokkal könnyebben.
De, ha szíved titkán mélyen hiszel,
A lelkedben fellángol a béke.
Ragyogni fogsz, áradsz, és élsz
S egységbe kerül a test és a lét.

Ref.
Gondok elől elmenekülsz, lelked mélyen álomban vegyül.
Nézed a semmit megcsorbultan elmélázva kék ég alatt
Zöld tájon át tónak tetején, csónakodban a semmi közepén
Szél felfordul s érzed az élet illatát,
illatát

3)
Ne őrlődj, s ne kínozd tested, s lelked,
Gondold át mielőtt kórrá fejted.
Légy önző s csak magadra gondolj eztán,
Ne engedj, mert ez gyilkoló ármány

Ref.
Gondok elől elmenekülsz, lelked mélyen álomban vegyül.
Nézed a semmit megcsorbultan elmélázva kég alatt.
Zöld tájon át tónak tetején csónakodban a semmi közepén.
Szél felfordul s érzed az élet illatát.
illatát