Hugo - Elragadott!

Egymagam a sziget.
Megtörőm a láthatárt,
mint a hullámok a vizet
Kettőnk közt már nincs szabály.

A józan ésszel a nap dacol
csak az idő, aki partra száll.
A hűvös kedvre tüzet rakok,
benne táncot jár egy szőke lány.

A szemem bár a vízen jár.
Olyan szép szinte igaz már.
A teste izzik, mint a vulkán,
egy érintés és te is olvadnál.

Megszakadok, úgy elragadott,
ha kell nem tagadom,
ha kell még maradok.
Érzem te vagy az,
ki őrződ álmomat.
Ma mindent akarok,
ha a mindent te adod.

Úgy dobog a szívem,
de mégse hallja ez a más világ.
Mégis változnak a színek,
testet ölt minden hóvirág.

Magához húz és megyek vakon.
Engedem, hogy vigyen az ár.
Újra vágyom rá, de nagyon.
Többé már nem hagyom,
hogy eltünjön ez a láng.

Az eszem mar a földön jár,
de többet érzek a szavaknál.
Belém csaptál, mint a villám,
a sötétségben végre fényt hoztál

Megszakadok, úgy elragadott,
ha kell nem tagadom,
ha kell még maradok.
Érzem te vagy az, ki őrződ álmomat.
Ma mindent akarok, ha a mindent te adod.

Megszakadok, úgy elragadott,
ha kell nem tagadom,
ha kell még maradok.
Érzem te vagy az, ki őrződ álmomat.
Ma mindent akarok, ha a mindent te adod.

Megszakadok, úgy elragadott,
ha kell nem tagadom,
ha kell még maradok.
Érzem te vagy az, ki őrződ álmomat.
Ma mindent akarok, ha a mindent te adod.

Ha a mindent te adod.